Karácsonytáji szokások és hagyományok Erdélyben

A karácsonyi szokások és hagyományok eltérőek lehetnek attól függően, hogy az ember melyik régióban, városban vagy faluban él. Erdélyben sincs ez másként. Ami viszont általános szokás karácsony környékén – az ünnepi karácsonyi ételek elkészítése, a karácsonyfa feldíszítése, az ajándékozás, a család összegyűlése, a vallásosok esetében a közös részvétel a misén vagy istentiszteleten –, az ugyanúgy az erdélyi közösségekre is jellemző, nyelvi, etnikai vagy vallási hovatartozástól függetlenül. Az is általános, hogy a gyerekek kiváltképpen várják ezt az ünnepet, hiszen ilyenkor az angyal, a Télapó vagy a Jézuska ajándékokat hoz. Az óvodákban, iskolákban tematikus műsorokkal készülnek a pedagógusok is a gyerekekkel együtt: karácsonyi dalokat, énekeket tanulnak, és adnak elő akár a saját oktatási intézményükben a vakáció kezdete előtt, akár olyan közintézményekben, amelyek kulturális vagy szociális tevékenységekkel foglalkoznak. Egy művelődési ház, egy könyvtár, egy képtár, múzeum, vagy akár idősotthon olyan közösségi tér, ahol karácsony táján ünnepi hangulatot varázsol nemcsak a fényfüzéres díszítés, a színes és csillogó díszekkel teliaggatott karácsonyfa, hanem a csengő gyerekhangokon megszólaló karácsonyi dal is.

Az egyik legrégebbi szokás, amely a téli ünnepkörhöz kötődik Erdélyben, a disznóvágás. Karácsony előtt a disznóvágás mindig nagy esemény Maros megyében is. Elsősorban a falvakban maradt fenn ez a szokás, és illik időben készülni rá, ilyenkor nemcsak a szűk család gyűl össze, hanem értesítik a távolabbi családtagokat is. A hozzávalók beszerzése, a mészáros elhívása is időben kell történjék. Amikor elérkezik a nagy nap, általában már hajnalban, sötétben fognak hozzá. A férfiak a disznóölésben, perzselésben, az asszonyok pedig az előkészületekben vesznek részt. A folyamat elengedhetetlen része a pálinkázás. A kaláka lényege, hogy a disznót az utolsó porcikájáig feldolgozzák, a végeredmény tehát nemcsak a sonka, szalonna, vagy a színhús. Nagyon sok hagyományos étel is készül ilyenkor: kolbász, véreshurka, májas, tepertő, disznófősajt, kocsonya és társai. A kalákán résztvevőket természetesen megvendégelik, savanyúleves, frissen sütött fokhagymás hús, savanyított káposzta szokott lenni a menü. A feldolgozott disznóból készült ételeket egész decemberben, és főleg karácsonykor és szilveszterkor szokás feltálalni.

Maros megyében karácsony táján egyes falvakban még olyan szokások is élnek, mint a hajnalozás, angyaljárás, kántálás és szálláskeresés. Például Nagyernyében karácsony szombatján a legények zenészeket fogadtak, majd két csoportra oszolva a falu két felében járták végig a házakat, és mindehol énekeltek, ám kihagyták a Jánosokat és az Istvánokat a körútból. Közben pénzt is gyűjtöttek, amelyből másnap délutántól éjfélig táncos mulatságot szerveztek. Éjfélkor pedig elindultak ismét a legények, hogy az előző éjszaka kimaradt Jánosokat és Istvánokat köszöntsék.

Marosszentgyörgyön még eljárnak kántálni is, december 24-én a gyermekek, 25-én éjjel pedig a felnőttek. Újraélesztették a szentcsaládozás szokását is: a katolikusok körében fiatalok egy csoportja karácsony előtt kilenc nappal elindul, és az előre feliratkozott családokat egy képpel keresik fel, amely a szent családot ábrázolja, és imádkoznak, énekelnek a család tagjaival. Távozáskor a képet a családnál hagyják másnap estig. Akkor – ugyancsak ének és imádság kíséretében – elviszik a képet egy következő házhoz. A kakasdiak is kántálnak karácsony szombatján, a kántáló csoportok egyházi és karácsonyi énekeket adnak elő a református családok házai előtt. A háziak behívják az énekeseket, és kaláccsal, borral kínálják.

A marosszentgyörgyi román közösségben az is szokás, hogy újév hajnalán a gyermekek köszönteni indulnak, csengettyűkkel, ostorral és mindenféle zajkeltő szerszámmal bemennek az emberek udvarára,  boldog, gazdag új esztendőt és egészséget kívánnak. Ugyancsak az újévet köszöntik és az óévet búcsúztatják az éjfélkor meggyújtott máglyákkal a falu melletti dombokon. A magyarok azonban nem mennek újévet köszönteni, sőt, az év első napján a nők nem mennek senkihez, mert a népi hiedelem szerint ez szerencsétlenséget hoz a ház lakóira. Azt is hiszik sokan, hogyha az újévben először nővel vagy férfival találkoznak az utcán, annak függvényében lesz szerencsés vagy szerencsétlen az évük.

Vélemény, hozzászólás?